Marathon

2013.10.13. örök emlék marad számomra. Életem első marathonját futottam végig.

Maga az ötlet régen megfogalmazódott bennem, hogy egyszer én is lefutom a 42.195 métert. Élénken emlékszem, gyerekkoromban én is mindig felutaztam Budapestre, amikor szüleim részt vettek a futóversenyen. Büszkeséggel tölötött el, mikor láttam őket célba érni, így az inspiráció adott volt. Mindig is aktív életet éltem, futni is rendszeresen jártam, ez kb. 10 éves koromban úgy kezdődött, hogy esténként sose tudtam elaludni és anyukám kíséretével 3-3.5 km-t futottunk, hogy este elálmosodjak. Aztán pár évvel később csak magam miat jártam el futni, a futást ideális sportnak tartom, szinte bárhol, bármikor lehet űzni, tökéletes feszültséglevezető, felfrissít, lenyugtat, energetizál, egyszóval futás után minden jó. De tényleg… Akármiylen gonddal, kérdéssel, kétellyel, dühvel, bánattal indulok el, utána semmi sem lehet rossz, a futások alatt mndig minden megoldódik és a helyére kerül. Így futottam mindig egyre többet, 5-8-10 km-t, közben mindig észben tartva, hogy szüleim is mennyit járnak sportolni, s a legjobb, és ezt a modszert javaslom a leendő vagy már szülői szerepeket betöltő olvasóim számára, hogy példamutatással jelentsenek motivációt. Sosem volt elvárás, hogy mennyit és mikor sportoljak, fussak, de mivel mindig ezt láttam, rendszeresen gyűltek össze nálunk Apa barátai és mentek együtt sportolni, majd az edzés végeztével nálunk beszélgettek és lazítottak, így nagyon egyszerű volt ezt az életformát adaptálni. Azért is futottam sokat, mert utazásaim során nem tudtam rendszeresen edzőtermbe járni különböző órákra, edzésekre, így a futások rendszeressége nőtt és nőtt. Első félmaratonomat 2012 májusában futottam egyik legjobb barátnőmmel. Fantasztikus élmény volt. És ha már a 21 km lement… Akkor kell a 42 is. Készültem a tavalyi év versenyére is, de külföldön kellett tartózkodnom a futás napján… De az idén sikerült! Kb. nyár közepén kezdtem el tervszerűen edzeni az eseményre, fokozatosan növelve a kilómétereket, 19-23-28-32 kilométereket. Viszont nem tartottam 100%-ig a tervet, olyan is volt, hogy 2 hétig nem futottam semmit, lehet hogy ez hiba volt, de nem tragédia… Sokszor futottam többet is az előírtnál, mert egyszerűen jól esett, úgy volt kedvem, illetve más sportokat is űztem párhuzamosan a futással. Amit nem javaslok senkinek, hogy utánozza az én modszeremben, az a tűző napon való futás.. Most nyáron elég meleg volt, és én valahogy mindig úgy éreztem, hogy délben kell mennem futni. Egyszerűen akkor éreztem magam a legenergikusabbnak, akkor éreztem magam a legelszántabbnak. Reggeli nélkül hosszú futásra indulni szerintem vétek, viszont túl sokat enni sem ajánlatos, így a déli órák voltak azok, mire lement a reggeli és késznek éreztem magam. Ez talán nem is lenne olyan baj, de azon az útvonalon fa sincs nagyon, amerre én mentem, szóval tényleg a tűző napon futottam órákat néha, frissítő nélkül, ha találtam kutat, csak ott álltam meg. Mégegyszer hangsúlyozom, ez nem köveendő példa, válasszuk a kora reggeli vagy késő esti órákat, ha nyáron készülünk a versenyre!!!

Nagy szerencsém volt a nyári időszakkal, ugyanis épp ekkor van a görögdinnyeszezon, ami tökéletes volt futás előtt is és futás után is. Volt olyan, hogy egy nap 4 db egész dinnyét megettem egy hosszú futás után😀 Egyet előtte és utána még hármat. Rehidratál, feltölt energiával és szükséges ásványi anyagokkal. Nagyon jól is ment tőle mindig az edzés.

Amit élveztem még, hogy szellemileg stabilnak éreztem magam és a nagy futások után sem éreztem úgy, hogy „meghaltam” és egy méterrel se többet, hanem egyszerűen befejeztem a futást, nyújtás és folytatódhat a nap. Nem kell túl sokat futni, nem kell széthajtani magunkat, akkor a legjobb, ha valóban élvezzük közben is és utána is elönt az euforikus állapot és nem zuhanunk meg, nem leszunk cselekvésképtelenek a nap többi részében.

Nos, így történt a felkészülés, s hamarabb, mint gondoltam volna, elérkezett a marathon nagy napja is. Előtte való éjjel nem igazán tudtam elaludni, de reggel könnyen ébredtem. Szüleim eljöttek nekem drukkolni és bíztatni, ami nagyon jól esett, pedig nem mindig szeretem, ha próbálnak buzdítani futás közben. Rengeteg futó volt, és futás közben a tömeg vitt is magával. Az első 11 km észrevétlenül telt el, nagyon jó volt a hangulat, az Opera előtt elhaladva kórus énekelt nekünk, de a táv teljes hosszán különböző hosszúságú szakaszain más-más stílusban játszó zenészek lelkesítették a futókat. A félmaraton is könnyen lement, bár kicsit megijesztett, hogy elkezdett fájni a térdem. Ezzel tavaly is küzdöttem, az iliotibiális szalagot a jobb lábamban nem szoktam eléggé nyújtani, bár összeségében nem fordítok kellő figyelmet a nyújtás fontosságára, s ez meg is látszott. De igyekeztem nem rákoncentrálni, arra gondolni, hogy nem is fáj,és aztán tényleg nem fájt. Szüleim bizonyos időközönként felbukkantak, mondtak egy pár bátorító szót, ami viszont szinte még jobban esett, az az ismeretlen emberektől jövő drukk volt, ahogy kiabáltak nekünk, bíztattak, őszinte mosollyal és erővel, hatalmasat tudott lendíteni rajtam. A Margit szigeten volt egy holtpont, a 29-33km-es szakaszon gyorsan túl akartam lenni, utána már lényegesen jobb volt. 33 után már tudtam, hogy ez már tíz sincs, és mentem, mentem, mentem, voltak emelkedők, nehéz volt a pálya, a rakpart volt még egy vészesebb szakasz, mert föl-le-föl-le kellett futkorászni, és vártam, hogy végre ne kelljen visszafordulni mégegyszer. 38 km után pedig már igazán könnyen ment, boldog voltam, hogy már 5 km sincs hátra. A 40-et akartam még nagyon elérni, aztán a 41-et vártam nagyon, utána meg már kiabálták, hogy csak 5-600 méter van hátra, összeszedtemmagam, még egy hajrá is belefért. A lányoknak üzenem, hogy egyszrűen nincs jobb érzés annál, mint lefutni egy felnőtt, jó fizikumú férfit. Egyszerűen nincs, ezt az edzések során is sokszor bevetettem.🙂 A célbaérés pillanata pedig felemelő volt. Hihetetlen, megnyugtató, euforikus, felfoghatatlan, szinte a „mit is kezdejk most magammal?” érzés jön elő. Nem kell többet futni? Ennyi volt tényleg? Vége? 2-3 percig még sétálgattam a cél körül, megkaptam az emlékérmem és a befutó csomagot, megtaláltam szüleimet, viszont utána a földre akartam kerülni. Ami azért nem volt annyira egyszerű, elég nehezen ment a leülés. Valahogy mégis eldőltem, és elkezdtem banánt enni, illetve apukám masszírozott kicsit. Után mégis talpra álltam és kicsit mozgolódtam, óvatosan, találkoztam egy nagyon nagyon szeretett barátnőmmel, aki szintén futott a rendezvényen váltó csapatban.

Indulás előtt jó sok szőlőt ettem, közvetlen a verseny előtt 2 banánt és 1 szem datolyát, illetve vizet ittam. 21 km-ig csak vizet ittam egyszer, utána kezdtem el banánt ennia frissítőálllomásokon, a szigeten még koktél paradicsom is volt, abból vittem magammal jó pár darabot. Citromot is ettem egyszer, de félrenyeltem, szóval csak rosszabb volt, így többet nem vettem belőle… A frissítés fontos és érdemes kihasználni az állomások nyújtotta lehetőséget!!

Az egész olyan most, mintha meg sem történt volna. Na jó, inkább a célbaérkezés utáni órákban volt olyan, mintha meg sem történt volna, mostmár azért kezd tudatosulni és újra teljesíthetőnek látom.

Célbaérkezés után elég nehézkesen ment már a mozgás, ez estére csak fokozódott, a térdeim és a derekam lett nagyon érzékeny. Éjjel úgy döntöttem, hogy neöm mászok fel a galériámra otthon, mert féltem, hogy reggel nem tudok majd lejönni róla, így a kanapén aludtam. A suliba jóval korábban indultam el, mint szoktam, mert lényegesen lassult a szokásos menettempóm, még a ruhatáros néni is kacagva megkérdezte tőlem, hogy talán nincs kedvem a hétfői szervetlen kémia gyakorlathoz, hogy ilyen lassan cammogok. A lépcsők okoztak még nagy kihívást… 2-3 nap múlva már lényegesen jobb a helyzet, a fura, hogy a szokványos izomláz egyáltalán nem jelentkezett (az edzések alatt sem, sosem volt izomlázam, egyetlen hosszú táv után sem), viszont az ízületeim és csontjaim fájtak, a derekam még most is fáj néha… Megterhelő ez a táv a szervezetre, felkészületlenül nem szabad nekivágni.

Nem cserélném el semmiért ezt az élményt, ezt a napot, biztosan nem ez volt az utolsó,  remélem, egyre jobb és jobb idővel tudom majd teljesíteni őket.🙂

Fagyi

photo-8

Fagyiból sosem elég, igaz, hogy búcsút mondhatunk a nyárnak, de az őszi napok megédesítésére is kitűnő lehetőséget nyújt egy nyers vegán fagyi elkészítése. Egyébként is, a legtöbb ember télen is eszik fagyit, vagy iszik hideg sört, a sokfajta dobozos kiszerelés ezt nagyon egyszerűvé teszi, illetve nyáron is esznek forró levest és más főtt ételt, szóval, igenis aktuális a fagyiról írni.😀

photo-9

Nem szeretnék csalódást okozni, de mint sokan tudják, időm nagy részét nem szeretem a konyhában tölteni, belőlem biztos nem lesz tipikus háziasszony, ezért a fagyireceptemet is erős túlzással nevezem receptnek.

A rövidítet verzió:

Turmixolj le tetszőleges mennyiségű fagyasztott gyümölcsöt. Ennyi.

De mivel írni jobban szeretek, mint a konyhába tüsténkedni, ezért írok egy bővebb verziót is.

1. Vásároljunk finom, érett gyümölcsöket. A fagyikészítés egyik örökzöldje, legalábbis a nyers konyhában a banán. Figyeljünk, hogy ezek valóban érettek legyenek, azaz héjukon jelenjenek már meg a barna pöttyök, foltok. Ez jelzi, hogy a gyümölcs már valóban fogyasztásra alkalmas, a keményítőtartalma lebomlott könnyen emészthető cukrokra, nem fog hasfájást, puffadást okozni.

photo

 

2. Hámozzuk meg, magvaljuk ki, daraboljuk fel őket és tegyük dobozokba, zacskókba a gyümölcsöt. Készítsük elő őket úgy, hogy könnyen adagolhatóak legyenek, ne fagyjanak össze és ne okozzon túl nagy terhet a turmixgépnek. Mondani sem kell, ha nem hámozzuk meg a banánokat, fagyasztás után elég nehéz dolgunk lesz vele. A banánt érdemes karikákra vágni, a barackot, mangót kockákra, a bogyós gyümölcsöket pedig csak szépen bedobozolva lefagyasztani.

photo-2

 

3. Várjunk, amíg az alapanyagok megfagynak.

photo-1

 

4. Végre eljött a legjobb rész. Mi lenne velem, ha főzni kéne, ez is nagy előkészületet követelt már… Szóval, a turmixolás. Fontos, hogy nagy teljesítményű turmixgéppel lássunk neki a feladathoz, én egy 1600 W-os készüléket használok, különben se fagyi, se gép, de annál több bosszankodás, 1-2 csúnya szó és még pár könnycsepp is előfordulhat. Érdemes egy pici vizet is hozzáönteni a gyümölcsdarabokhoz, hogy könnyebben forogjanak a kések, majd miután elkészült a mennyei, krémes, homogén fagylalt, lehet gyorsan tálkákba önteni.

5. Na jó, igazából ez a legjobb rész: Jó Étvágyat!🙂

photo-3

 

A legeslegeslegeslegjobb az egészben, hogy elképesztően finom ízű, csodálatosan krémes és lágy állagú, pontosan olyan kombinációban készül, ahogy mi szeretnénk, hiper gyors és az abszolút bónusz: 100% gyümölcs, semmi más.

photo-4

Azért vannak dolgok, amik hiányoznak belőle, természetesen nem lehet olyan, mint “az igazi”. Ami nincs ebben a fagyiban: tej, tejszín, cukor, színezék, ízaroma, tartósítószer, glükóz- fruktóz szirup, E szám, maltodextrin, szorbitol, malitol, polydextróz, glicerin, guargumi és ezek társai.
Ami viszont van benne, az kárpótol mindezekért.😉

photo-5photo-6photo-7

Gólyatábor

Amint azt előző bejegyzésemben és a Facebook oldalon írtam többször, hétfőtől gólyatáborban voltam. Ez annyira nem is lenne különleges, de mennyiségi gyümölcsfgyasztóként kicsit már érdekesebb.

photo-1

Hétfő reggel ettem 6 banánt és 4 db almát, ha jól emlékszem, ezután indultam el. Jelentkezéskor kellett egy levelet írnunk, aminek azt is magában kellett foglalnia, ha van valamilyen különleges étkezési szokásunk, allergia stb. Én meg is írtam, hogy vegán vagyok, és leginkább nyers gyümölcsöt és zöldséget eszek és kértem őket, ne csináljanak ebből nagy gondot, ha tudnak biztosítani pár érett almát, barackot, körtét, vagy ami éppen van, én teljesen megelégszem, salátát sem kell csinálniuk, ha van paradicsom, uborka, majd én elintézem, no worries.

Nos, az első napom a reggeli után nem sok ennivalót tartogatott. Persze vittem még magammal pár darab gyümölcsöt, de az nem tartott ki sokáig. Nagyon hideg volt a hét elején, szakadt az eső minden nap, de szerencsére lehetett teát venni, nem szoktam teázni már, de most nagyon nagyon jól esett, egészen jó minőségű, nem fekete tea alapú gyümölcsteákat tudtam fogyasztani, fél literes poharakkal vettem őket. Ezzel tartottam ki egy darabig, reggel is alig vártam már, hogy tudjak venni egy kis meleg innivalót.
Második napon sem volt nagyon szerencsém az előkészületeket illetőleg, abban viszont igen, hogy összefutottam a menzafőnökkel, egy középkorú, szimpatikus hölgy volt és elmondtam neki, hogy mi is lenne a kívánságom, másnaptól már minden flottul is ment. Egyáltalán nem kezdtem el körülírni a dolgokat, hogy miért eszem így, nem magyarázkodtam, csak mondtam neki, hogy nem fogyasztok állati eredetű termékeket és a krumplileves levét sem eszem meg szívesen, ha abban van kolbászkarika, szóval elmondhatatlanul hálás lennék, ha tudna nekem előkészíteni egy pár friss gyümölcst menzáramenetelkor, pár darab alma, körte, szilva, szőlő, őszibarack, ami éppen szezonális, salátát sem kell készíteniük, nem kell vele fáradni, nekem ez tökéletes és nagyon boldog leszek vele. Így is lett.
No de picit visszaugorva, kedd délután megismerkedtem egy lánnyal, aki paleo és igaz, a vegánság nem igazán összeegyeztethető a paleolit étrenddel, viszont szerencsére ők is sok nyers gyümölcsöt és zöldséget fogyasztanak, ezért tudtunk kicsit kooperálni. Adott 3 db körtét és 2 almát, jókat beszélgettünk, teljesen azonos cipőben jártunk, így nem volt nehéz ismerkedni. Mivel ő instruktor volt a táborban, azt is megbeszéltük, hogy a gyrososoktól (volt egy nagy gyros stand, forgó húsoszloppal, pitával, szószokkal meg mindennel) kérünk majd paradicsomokat, uborkát, salátát. Ez is lett a reggelim a többieknek járó szalámis- sajtos szendvics helett, szerda reggel 3 paradicsom. Örültem neki, egy kis figyelmesség. Délben pedig várt egy fürtöcske kék szőlő (és nem szöllő, ahogy egy igen művelt MÁV pénztáros körmölte, miután beszült, amiért nem tudom a személyi számom fejből) és egy kőkemény őszibarack, de ennek is feledtébb örültem. Ezen a szerdai napon “sportnap” volt, meg egyébként ezen kívül is egész nap ugráltunk, ordítottunk, táncoltunk, játszottunk, szóval a 3 paradicsom meg 1 fürt szőlő nem adott annyi energiát, mint amihez szokva voltam… Egy büfében viszont volt Cappy 100% narancslé, azt vettem hatosával, hogy pótoljam a hiányzó cukrokat. Most lehet mondani, hogy az pasztörizált, koncentrátumból készült, stb. de ez volt az egyetlen, amit fogyasztásra alkalmasnak találtam és nagyon nagyon jól esett.
Csütörtök reggel kértem, hogy ha lehet, 3 helyett 4 legyen a paradicsomok száma, de végül csak kettőt kaptam, nem baj, felvásároltam az utolsó narancsleveket is, mert napközben “strandnap” volt, akkor meg ugye nem megyünk menzára. A gyros standnál kértem egy tálat a felszeletelt zöldségekből (paradicsom- uborka- lilakáposzta) a többiek pedig megint sonkás- sajtos zsemlét ettek. Már az előző napokban is szóbakerült a kajálásom, annyira mélységesen részletekig nem mentem bele sose, de elmondtam, nekem ez jó, picit a történetem, miért és hogyan, volt, aki jobban érdeklődött volt, aki kevésbé, erre is mindjárt kitérek. Ezen az ominózus “strandnapon” viszont volt egy fura jelent, az egyik évfolyamtársam elémállt, ránézett a tálamra, amit egyébként tök jóízűen falatoztam és ezt mondta? “Te komolyan ezt eszed???” Egy picit furán esett, mert vele már korábban is beszéltem a témáról, és először csak annyit akartam mondani, hogy “Igen, én ezt eszem és sokkal elégedettebb vagyok vele, mint a zsemlével” de aztán valami oylasmit mondtam, hogy ” Bocsi de épp itt eszem jóízűen és elémállsz egy ilyen flegma kérdéssel? Miért zavar hogy én zöldséget eszek? Kicsit kezd zavarni, hogy ez állandó táma.” Másnapra persze nem volt harag, de furán vette ki magát. Vacsira kaptam szilvát, körtét és almát, a menzán ettem a többiekkel, semmi kedvem nem volt kivonulni, és tudtam, hogy néznek, meg persze kérdezgettek is, de azt hiszem, tényleg normálisan tudom kezelni ezt az egészet, mert szeretek így enni és nekem ez normálissá vált. Persze ez az étkezés sem maradt szó nélkül, most két sráccal keveredtünk vitatkozásba, de őszintén, élveztem. Főleg, hogy már lassan végzős gyógyszerészek voltak, és igazán lehetett beszélni az előnyökről-hátrányokról, tudományos tények és tévhitek jöttek elő, lehetett gyakorolni a meggyőzőképességet. Azt is egyre jobban várom, hogy én tanuljak mélységekben ezekről a dolgokról, kíváncsi vagyok, hogyan alakítja majd vajon a látásmódom, bár kétlem, hogy eltérítene, arra számítok, hogy nagyobb megértéshez és pontosabb érveléshez fog majd vezetni. Abban viszont megegyeztünk, hogy a túlzott fehérjefogyasztás táplálja a rákos sejteket. Amikor viszont a tejtémára került a sor, eléggé meglepett, hogy az egyikőjük laktózérzékeny és még így sem tudta beismerni, hogy a tej szükségtelen a szervezetünk számára, csak azt hajtogatta, hogy nem a tej, hanem a benne lévő laktóz a hibás, a többi dolog jó benne és miért ne igya, ha van. Eléggé elnyúlt az eszmecsere, de a végén jól megülelgettük egymást és teljes lett az összhang.
Péntek délben is a gyrosostól kaptam salátát és véééééééégre az egyik büfében találtam almát! Igaz, akkorák voltak, mint a diók, de péntek estére azért már elég éhes voltam, és összességében 27 darabot vettem és mindet meg is ettem. :))) Kérdeztem is, hogy ugye én vagyok az egyetlen, aki nem nutellás palacsintát, lekváros gofrit vagy melegszendót kér, és a feltételezésem egyértelmű választ is kapott.🙂 Szóval a pénteken salátával, az utolsó üveg narancslevekkel és végre finom házi almával telt, amiből jutott ma reggelre is. Délben pedig míg a többiek gulyáslevest és pogácsát ettek, én kaptam almát, körtét és barackot.

photo-2photo-3

Ebben a 6 napban sokkal sokkal kevesebbet ettem, mint szoktam és fura dolgokat vettem észre. A körmeim olyan szinten megerősödtek, hogy alig hiszem el, legszívesebben csak kopogtatnám őket mindenhol, ahol tudom, eddig sem volt velük bajom, de most rohamos iramban elkezdtek nőni és szinte letörhetetlen erősségűek. Van valakinek erre valami tippje? Mert tuti, hogy nem a sok tápanyag és vitamin okozta, pont hogy az ellenkezője állt fenn. A hasam ugye kiürült, s vele együtt az emésztésem is lelassult. Sokan panaszkodnak nekem, hogy nem megfelelő az emésztésük, de ez nem is csoda, mert egyszerűen keveset esznek az emberek. És rossz alapanyagokat. Még így is, hogy csak friss növényeket (azaz rostot) ettem, felpuffadtam, rossznak éreztem a hasam, de amint pénteken megettem azt a 25 almát, mintha minden a helyére került volna (nagyon kicsi almák voltak, ennyit azért lehet nem bírtam volna😀 ) és ezután lapult le a hasam, nem akkor, amikor nem ettem. Szóval mikor mondják nekem a többiek, hogy 1 kiflinél nem tud többet enni, kár is csodálkozni, hogy rendszertelen az anyagcseréje. Mindenki fél nagy mennyiségeket enni, mert “lassú az anyagcseréje” de nem az anyagcseréje a lassú csak egyszerűen nincs, ami áthaladjon, ami kicserélődjön és a legtöbb esetben az alapanyag is teljesen rossz.

photo-4
A társaim amúgy fehér zsemlét, szalámikat, sajtot, műanyag dobozos lekvárt, pogácsát, kakaóscsigát, rántott húst, virslit, bolognait, gulyást ettek, meg aki akart gyrost, palacsintát, szendvicseket, gofrit, kekszet, csokit stb. És többektől hallottam annak ellenére, hogy az én gyümijeimet furcsállták, hogy hiányzik a friss étel és bárcsak lenne egy kis zöldség. Ennek örülök azért. Volt egy fiú is, aki nagyon elkezdett érdeklődni effelé, mondta, hogy ő is mennyire szereti a sok nyári gyümölcsöt, hogy legszívesebben felvásárolna egy egész zöldségesstandot, amint véget ér a tábor. Vele iszogattam a Cappyt, és azt is mondta, hogy volt egy hónapig vegán és imádta, de külső nyomásra abba kellett hagynia. Remélem, inspiráció lehetek számára. Ez a legjobb az egészben, győzködés nélkül, egyszerűen jó példával lehet másokra hatással lenni.

photo-5photo-6

Valóban sokaknak szemet szúrt a piros- zöld- kék színekben pompázótányérom az unalmas rántotthúsok közt, egyáltalán nem akartam felhívni a figyelmet, nem “okítottam a népet” csak amikor láttam, hogy őszintén érdeklődnek, s olyan is volt, amikor egyszerűen csak azt mondtam, hogy mostmár elég, hogy mindenki ezzel nyaggat és ha nem bánja, be akarom fejezni a kajálást és nem beszélgetek most erről.

És a nagy kérdés: mi a helyzet a gólyatábori piálással? Röviden tömören: nem ittam. Semmit. Sajnálom, ha csalódást okoztam, nem tudok beszámolni most arról, milyen hatása lett volna rám az alkoholnak. Egyáltalán nem éreztem megtartóztatásnak, inkább kényszernek éreztem volna, ha kell ilyen két szénatomos, egy hidroxilcsoportos vegyületet tartalmazó italokat kellett volna fogyasztanom. Ha mégis erre lenne alkalom, valami jó rosét vagy egy könnyű fehér bort iszogatnék egy kellemes társaságban, amikor tényleg szükségét érzem, viszont ezek a tábori löttyök nem hiányoztak és tökéletesen jó volt a hangulat ezek nélkül is, lehet bulizni, tombolni így is, bár tény, néha könyebb elviselni a dolgokat egy kis etil hatására. Nem állítom, hogy nem iszok soha többé alkoholt, sőt, az első lesz, hogy itt megírom, de most nem kellett, ennyi. Szerencsére a mi táborunk nem az itatásról szólt.

photo-7

Még annyit emelnék ki a körömerősödésen, az érdeklődő kérdések, a nem létező akadályokon és a kompromisszumokon kívül, hogy ezzel a kevés bevitellel nem voltam az igazi önmagam. Egyszerűen nem… Nem tudtam oylan önfeledt, sziporkázó, energikus, fanyar humorú és bűbájos lenni, mint akkor szoktam, amikor el vagyok látva minden földi jóval. Nem véletlenül kellenek ezek a tápanyagok, lényeges különbség fedezhető fel a teljesítőképességemben, a hangulatomban, a koncentrációmban és a TÜRELMEMBEN. Ezért nem szoktam ajánlani a böjtölést másoknak sem, de erről talán majd egy másik postban olvashattok.🙂

Társasági élet #2

Előző bejegyzésemben írtam arról, hogyan védekezzünk egy nagyobb társaságban, ha szóbakerül az étrendünk.

Most arról szeretnék írni, “fizikálisan” hogyan készüljünk fel leginkább a kis összejövetelekre.

Legfontosabb dolog, hogy ne menjünk éhesen! Ha tudjuk, hogy semmi esély nem lesz rá, hogy ott fogyasszunk valamit, előtte együnk rendesen, egy nagy smoothiet, pár banánt vagy valamiylen más gyümölcsöt. Ez nem csak azért fontos, hogy ne adjuk be magunkat a csábításnak és ne hozzunk rossz döntést étkezésünk szempontjából, persze ez sem elhanyagolható, főleg, ha újoncok vagyunk még, de számomra például azért fontos, hogy élvezni tudjam a társaságot, ne legyek türelmetlen, teljes egészében magamat tudjam adni, jókedvűen beszélgessek és sziporkázzak. Továbbá azért sem ajánlatos  végigéhezni egy 5 óra hosszás grillpartyt, mert még ha meg is álljuk, hogy valamibe belecsipegessünk, lehet, hogy otthon fog ránktörni a falásroham, ami egy cseppet sem jobb, sőt. Ezen kívül vihetünk magunkkal mindenfélét, akkor még nagyobb biztonságban vagyunk. Ha jófejek akarunk lenni, a többiekre is gondolunk és akkora porciókat viszünk, hogy másnak is tudjunk kóstolót adni, viszont ha tudjuk, hogy “úgysem ennének a nyúlkajánkból” akkor egy fokkal megint egyszerűbb. Én azért az első verziót pártolom.

Hogyha étterembe megyünk, érdemes a látogatás előtt tájékozódni az étterem menüjéről. Tudunk-e abból inkorporálni az étrendünkbe, milyen módosításokat kérhetünk, vagy ha nagyon tragikus a helyzet, oda is vigyük a saját, előre elkészített ennivalónkat, esetleg hívjuk fel az éttermet, velük beszéljük meg, milyen igényeink vannak, tudnak-e ebben segíteni. Akár azt is fel lehet ajánlani, hogy az alapanyagokat odaadjuk a séfnek és megkérjük, abból készítsen valamit kedve szerint. (s reméljük, hogy a citromkarikát nem egy sült malac szájába dugja majd). Legyünk nagyon pontosak, nyomatésokak, hogy mit szeretnénk látni a tányérunkon. Én többször mondtam már, hogy egy sima, nagy salátát szeretnék, mindenféle zölddel, esetleg friss gyümölcsöt is lehet bele tenni, semmi más, de sokszor “feltúrbózták” csakazértis. Ezért mindig megmondom, hogy nem, nem kérek se kenyérkockát, se balzsamecetet, se ízesített sót, se semmiylen extrát, csak és kizárólag a friss zöldeket, kedvesen megköszönöm, udvarias vagyok, elmondom, hogy nekem ez tökéletes, ne aggódjanak miatta, pontosan ez az, amire vágyok. Néha ez annyira határozottra sikerült, hogy tényleg nem kaptam mást jégsaláta és lollo rosso leveleken kívül.

Azt is be kell látnunk, hogy idővel a baráti társaságunk is átformálódik. Soha senkinek nem mondom, hogy tudatosan építse le a kapcsolatait, mert nem azonos az étkezési szokásuk, egy szóval sem. De valahogy a közös evés olyan szociális kötelékeket jelent, ami ha különbözik, egyes kapcsolatok is bomolhatnak. A jó hír viszont az, hogy sok sok új embert ismerhetünk meg, új barátaink lehetnek. Én ezt rohamos mértékben tapasztalom.🙂

Másik megoldás, hogy a találkáink ne közös étkezéseken alapuljanak. Ne azért találkozzunk valakivel, hogy együtt együnk. Különben is, magyar ember evés közben nem beszél. Szervezzünk más kulturális programokat, vagy csak sétáljunk órákat a barátainkkal, fújjunk buborékokat, engedjük el magunkat, és igazán figyeljünk a másikra. Ne az ételre, hanem a másik emberre, emberekre. Úgy vélem, ha evés közben töltünk időt másokkal, nem is tudjuk a teljes időt a partnerünkre fordítani. Mert az ízekkel, az evéssel vagyunk elfoglalva, leköt minket, mintha ezzel húznánk egy gátat magunk közé. Figyeljünk egymás szavaira, érzéseire, s akkor együnk ha megéhezünk, ennek nem is kell mindenesetben egyszerre megtörténnie a partnerünkkel.

S nagyon fontos, ne erőltessünk magunkra semmit mások kedvéért. Nem attól lesz valaki a közösség szerves része, hogy mindenre bólogat.

Az a helyzet, hogy jövőhéten gólyatáborba megyek. Tyűha. Szinte mindenki megkérdezte tőlem, hogy “és akkor fogsz inni?” Nem. Nem tudom. Lehet. Most úgy érzem, nem akarok. Sokat soha nem is ittam és nem is fogok, ha ittam, akkor egy vagy kettő pohár bort, fehéret vagy rosét. Sose voltam tudattalan részeg, sose kellett hazakísérni vagy a hajamat fogni a mosdóban. Meg máshol sem… Viszont ha lesz valami olyan “játék/ feladat” ami vicces és 1-2 pohár alkoholt magával vonz, nem fogok hisztis rohammal ellenállni. Vagy szépen megmondom, hogy bocsi, nekem ez nem, és azt egész biztos olyan modorral teszem, hogy elfogadható és becsülendő legyen. Viszont ha magával ragad a gólya hangulat, lehet meg fogom csinálni. Nem is bocsátkozok ilyen fogadalmakba és gondoltam, megosztom ezt veletek, ahogy azt is meg fogom írni, hogy mit fogyasztottam- étel és ital terén is. Ez így korrekt. És amúgy is, egy tapasztalás lesz, csak elkötelezettebb leszek, hogy 1 év alkoholmentesség után még rosszabb az etanol a sejtjeimnek.

Bizonyos mértékű kopromisszumot hozni tudni kell, amellett, hogy hűek maradunk önmagunkhoz.

 

Társasági élet

Hogyan lehet önfeledten társaságba járni, ha vegánok, vagy “ha még elvetemültebbek”, nyerkosztosok vagyunk?

Valóban okozhat némi fennakadást, de mint mindent, ezt is meg lehet oldani.
Szerintem az a legkézenfekvőbb, ha egyszerűen önmagunk vagyunk és felvállaljuk azt, amit csinálunk. (Ez természetesen nem csak az étkezési szokások területén lényeges.) Nem kell mindenkit megpróbálni egyből a magunk oldalára állítani és nem is kell teljesen elzárkóznunk azoktól, akik nem értenek egyet a nézeteinkkel. Be kell látnunk, még ha csak a húsevésről mondunk le, akkor is a (habár egyre gyorsabban növekvő) kisebbséghez tartozunk. Viszont nem követném el azt a hibát, mint régebben, hogy nem igazán beszéltem arról, mit és hogyan eszem, illetve hogy miért döntöttem így, mert mindig féltem, hogy előítéletek sorát zúdítják rám. Így inkább csak csendben visszautasítottam a legtöbb ételt, hogy ilyet most nem kérek, ezt nem szeretem, nem vagyok éhes, ezért nem, azért nem. Sokkal jobb, ha megismertetjük másokkal életünk ezen szegmensét, lehet, hogy a kezdeti csodálkozás után még érdekelni is fogja őket, ami a mi javunkat szolgálja. Határozottan kell informálni másokat, mit és miért csinálunk pontosan, és hangsúlyozzuk, hogy nekünk ez jó, mi így jól érezzük magunkat. Ne ítéljünk el másokat, azért, met ők húst, tejet, tojást, stb. esznek, emlékezzünk, mi sem követjük ezt az étkezési formát születésünk óta, s lehet, a mi példánk fog neki inspirációul szolgálni. És ugyebár azért sem érdemes ítélkezni, mert nem szabad elfelejteni, mi vagyunk egyelőre a “különcök”, és nem jó kirekesztettnek maradni.

Előadási technikánkat a legbiztonságosabb módon közeli családtagjainkon gyakorolhatjuk. Ez szinte egész biztosan fog pár kisebb- nagyobb vitát szülni, de sokkal nagyobb az esély, hogy ők elfogadnak feltétel nélkül olyannak, amilyenek vagyunk.😀 Egy megrögzött húsevő apukával viszont vigyázzunk, főleg ha büszke, makacs és hiú is. Csak szép óvatosan, bájosan, határozottan, elfogadóan, tudományos érvekkel alátámasztva, picit hízelegve és sajnálva: “bezzeg Apa, még kockás hasad is lehetne, ha több növényt ennél.” Gondoljuk át, kinél mi hat. A hugit könyebb meggyőzni, ha a pattanásmentes bőrrel érvelünk, a barátok, barátnők előtt pedig egészen nyitottak lehetünk.

Ha már egyfajta érdeklődést mutatnak, a következő rendezvényre készítsünk valami finomságot, amiből mi is jóízűen falatozunk, ezzel példát mutatva, vagy rendezzünk mi magunk egy kis összejövetelt és bizonyítsuk be, lehet erőszakmentesen is finom ételeket enni.

Sosem kell nagydobra verni, hogyan eszünk, ha nem érezzük még elég stabilnak magunkat a viták megnyerésére, de van, aki kifejezetten élvezi ezeket a szócsatákat. Én néha nálam kétszer idősebb hölgyekkel, urakkal is gond nélkül felveszem az eszmecsere fonalát, s ha nem is mindig győzöm meg őket, vagy bennük hagyok egy picike nyomot, vagy én gondolkozok el, legközelebb mit mondhatnék máshogy egy ilyen embertípusnak.

Engem szerencsére a legtöbben támogatnak, szüleim nagyon segítőkészek, s voltak is mindig, nagyszüleim nem igazán tudnak mit mondani, testvérem nincs. A baráti köröm tökéletesen elfogad, sőt többeket inspirálok is, tervezzük a közös smoothie-zásokat, dinnyézéseket, akik pedig idegenek és tudom, nem valószínű, hgy többet találkozom velük, azoknak egéz nyugodtan elmodom a teljes álláspontom, s általában örömmel hallgatnak, de vannak olyan partnerek, akikre csak mosolygok a beszélgetés közben és inkább rájuk hagyom.

Lényeg a lényeg, nem kell titkolni, mit is csinálunk valójában, az sosem vezet jóra, de egy okos, határozott, viszont nem túl tolakodó érvrendszerrel tökéletes ki tudjuk magunkat húzni a kínos szituációkból és nem kell kihagyni a különböző eseményeket eltérő étkezésünk miatt. Ha inkább mégis a tökéletesen biztonságos megoldások hívei vagyunk, lehet azt mondani, hogy valamiylen betegségben szenvedünk, allergiásak vagyunke gy összetevőre, elrontottuk a gyomrunkat, szerelmi bánatunk van és egy falat se megy le a torkunkon vagy épp vizsgastressz alatt vagyunk. Vagy valami nem oké a munkahelyen… Ez már csak az egyéni kreativitáson múlik, viszont ne keveredjünk nagyon bele, olyan dolgot mondjunk, amivel rövidre lehet zárni a beszélgetést.

Hamarosan írok egy ehhez kapcsolódó bejegyzést, hogy hogyan készüljünk fel még biztosabban a hasonló esetekre, hogyha még nem vagyuk teljesen biztosak magunkban, nehogy meginogjunk.

Nyers vs Nyers- Lehet különbség?

Egy érdekes tapasztalatot szeretnék megosztani veletek.

(Az alább elhangzó információk és vélemények az én személyes észrevételeim, ha valaki nem az általam preferált vonalat követi, nem azt jelenti, hogy elítélem, hogy rossznak tartom. Számomra ez a helyénvaló és tudom, sokaknak segít ez a cikk.)

A legtöbben jól tudják, hogy a nyers étkezésnek is van többfajta irányvonala. Én egy nagyon egyszerű, gyümölcsökön alapuló elvet követek, mindenfajta mesterkélt kreációktól mentesen eszem. Egy hatalmas görögdinnye, 15 őszibarack, a legkülönlegesebb dolog, amit csinálok, az  egy smoothie vagy egy saláta. Vannak viszont, akik a gourmet raw vonalban utaznak és elhitetik magukkal, hogy attól még hogy nyersen étkeznek, ehetnek palacsintát, tortát, töltött káposztát, pizzát vagy tökfőzeléket.

Ezek a kreációk nagyon izgalmasak és egy kezdő nyersevőnek lehet segíteni is tudnak a főtt ételek elhagyásában, de nekem egyértelműen több kárt okoznak, mint hasznot. Olyan helyzetbe kerültem, hogy több napig ilyen ételeket fogyaszthattam. Eddig ugye hónapokig szinte csak nyers gyümölcsön, zöldféléken, avokádón és vizen éltem, sokat sportoltam, tehát valóban szépen kitisztultam és minimális káros anyag jutott a testembe. Kíváncsi ember vagyok nagyon, és megfelelő mérlegelés után szeretem kipróbálni a lehető legtöbb dolgot, a i az életemben adódik. Ilyenek voltak a nyers csodák is. A részleteket jelen esetben nem szeretném megosztani, hogy hogyan csöppentem a gourmet raw világba. Kóstolásra  minden adott volt, az előbb említett torták, mindenfajta ízkombinációban, különböző nyers sütemények, magtejek, nyers főételek sorát kóstolhattam végig. Azt is tudom, miből készülnek pontosan, és egyértelműen jelentkeztek azok a tünetek, amiket nem szívesen éltem át.

Mi is az, amiket ezekben a nyers kreálmányokban használnak, amikről sokan azt hiszik, hogy nyersek és tökéletesen beépíthetők a nyerskonyhában, holott ez téves állítás:

  • bors, curry, pirospaprika, chili, erősen stimuláló szárított fűszerek
  • fokhagyma
  • sörélesztőpehely
  • rengeteg mag (RENGETEG)
  • szárítótt kókuszreszelék
  • kakópor
  • kókuszolaj
  • pálmaolaj
  • aszalványok- krékerek, kekszecskék, kenyérke
  • savanyúkáposzta
  • lenmag, útifű maghéj
  • oliva olaj
  • folyékony füst
  • ecet, borecet, balzsamecet stb.

Ezekre nincsen szüksége a szervezetünknek semmiylen formában, én úgy vélem. A konyhasó nagyon erősen dehidratál és a növényekben pont elegendő nátrium- ion és klorid- ion van, amire szükségünk van, a fokhagyma és a kakaó neurotoxin, az ecetfélék, a savanyúkáposzta erjesztéssel készített termékek, a folyékony füstöt azt hiszem nem is kell részleteznem, az olajokat is jobb az egész növénnyel együtt elfogyasztanunk és a túlzottan stimuláló fűszerekre sincs szükségünk.

Mit tapasztaltam:

  • soha nem látott mértékű puffadás (egy 10kg-s görögdinyne elfogyasztás után laposabb a hasam, mint amit ezek okoztak, nem görögdinnyényi mennyiségben)
  • tompaság
  • álmatlanság
  • hasfájás
  • bevizesedett és felpuffadt arc és végtagok
  • bedugult orr
  • feldagadt szem
  • nyákképződés a torkon
  • fehér lepedék a nyelven
  • borzalmas emésztés
  • rossz közérzet
  • pattanás (soha sincs pattanásom!)
  • kiszáradás, szárazságérzet, másnap reggel felkelés után 2 liter vizet követelt a szervezetem

Számomra egyértelművé vált, hogy a gourmet raw nem követendő irány. Lehet, hogy megkívánom, lehet, hogy megtetszik, hogy csábít, sőt, az is lehet, hogy ízlik, hogy evés közben szívesen fogyasztom, de ez negyed óránál nem tart tovább, és az ezt követő órák és napok nem érik meg. Viszont az is lehet, hogy csak túl sok volt ez mind egyszerre… 1-1 szelet nyers tortát vagy valamiylen más finomságot el lehet fogyasztani, de ez semmi esetre se tegye ki a napi étkezésünket. Ezt is mindenkinek ki kell tapasztalnia, én is olvastam és hallottam már erről a megállapításról, de mint említettem is már, mindent a magam bőrén  szeretek megtapasztalni. Hát megkaptam, de mostmár egyértelműen állíthatom, hogy olyan egészségi szintet, mint a gyümölcs és sok zöldség fogyasztással, nem fogunk elérni a “nyers főzőcskével”. Helyette akkor inkább együnk főtt gyökérféléket, rizst vagy gluténmentes tésztát, jobban jár vele mindenki.

Ha mégis elcsábulunk egy- egy ilyen finomságra, utána igyunk nagyon sok vizet és ne együnk gyümölcsöket, amíg ki nem ürül a gyomrunk, mert csak még nagyobb puffadás várható, hiszen a gyümölcs gyorsan megemésztődne, de nem tud távozni, mert előtte van még az emésztetlen nyers töltött káposzta magkenyérkével.

Mégegyszer ismétlem, ezek saját tapasztalatok, lehet, hogy más nem reagál ilyen hevesen ezekre a dolgokra, bár a másokkal való beszélgetéseim is azt igazolják, hogy ami úgy néz ki mint a pizza, olyan az íze, mint a pizzának, az úgy is emésztődik, mint a pizza.

aszalt alma

18690_180611048786319_1704816235_n

 

A múlt héten a facebook oldalon postoltam a fenti aszalt almáról készült képet. Pofon egyszerű elkészíteni, éppen most került ki egy új adag. Nézzük is lépésről lépésre, hogyan készült!

Amire szükség lesz:

  • alma
  • kés
  • szúnyogháló szövésű,  vékony anyag
  • kánikula
  • pár nap türelem

Az első lépésről nincs képem sajnos, de értelem szerűen vegyünk vagy szedjünk almákat, egyéni igénytől függő mennyiségben.

Ezután alaposan mossuk meg őket.

photo-5

 

Majd vágjuk őket félbe, a magházat távolítsuk el és szeljük az almákat a lehető legvékonyabb szeletkékre.

photo-6

 

Ezután vigyük  ki a felcikkezet gyümölcsöket a kertbe (vagy helyezzük olyan felületre a szobában, ahol meleg van és éri a napfény). Keressünk nekik egy biztonságos helyet, majd egy rétegben terítsük szét a vásznunkon. Én egy fakeretre erősített szúnyogháló táblát használok, ügyes kezű férfiak, na és persze nők – GIRL POWER- könynen elkészíthetik házilag. Két ilyen “berendezésre” lesz szükség, ugyanis az almákat minden oldaalról védeni kell a rovaroktól.

photo-7

 

Hogyha ez megvan, csak pár napot kell várni ebben a rekkenő hőségben és máris kész a finom, saját készítésű aszalt alma, ami garantáltan adalékmentes, napon szárított és kezeletlen, nem állt hónapokig az áruházak polcain, mielőtt az asztalunkra került.

photo-8

 

Aszalt gyümölcsöt egész nyugodtan fogyaszthatunk, különösen ilyen saját készítésű fajtát. Igaz, hatalmas a hőség, de mégsem fog annyi víz elpárologni belőle, mint a zacskós változatokből, nem lesz olyan chips szerű és ropogóskicsit húsosabb, ruganyosabb és sokkal finomabb.🙂 Az aszalt gyümölcsök nagy segítségünkre lehetnek, ha nincs más energiaforrás, és muszáj valamit gyorsan bekapni, könnyen tárolhatók és szállíthatók, egy kis maroknyi elfér bármelyik táskában és sportoláskor is jól jöhet. Télen szintén ideálisak a nyáron megaszalt gyümik, ha egy éjszakán át vízben áztatjuk őket, reggelre meg is duzzadnak, víztartalmuk fokozódik, ezután pedig kedvünkre felhasználhatjuk.
Nem csak ilyen cikkekre vághatjuk az almákat, hanem akár apró kockákra is, amit utána salátába szórunk, smoothieba keverünk stb.
Tároljuk őket légmentesen, jól zárható dobozokban vagy zacskókban, amíg jön az új gyümölcsszezon.
NammNyamm